Jubileumi látogatás Unterbalbachban
Június első napjaiban Németországba utaztunk, hogy részt vegyünk településünk Rátka és a Baden-Würtenberg tartománybeli Unterbalbach között fenálló testvérvárosi kapcsolat 20. évfordulójára rendezett négynapos fesztiválon.
Az eddigi legnagyobb létszámú delegáció tagjaiként látogattunk el németországi barátainkhoz. Az 54 fős csoportunk igazán meleg, baráti fogadtatásban részesült, a házigazdák őszinte vendégszeretete hamar feledtetni tudta a közel 1200 km-es út fáradalmait. A megérkezés és a vacsora után egy rövid táncpróbával mozgattuk meg magunkat, készülve a másnapi fellépésre.
A látogatás második napján délelőtt a Königshofeni Weber pékség hívott minket üzemlátogatásra, ahol személyesen a tulajdonos Weber úr és neje vezettek minket körbe a nem mindennapi sütőüzemben. Itt lehetőség volt megkostolni a péksüteményeket, megismerkedhettünk a cég felépítésével és még a forgalom alakulásába is betekintést adtak.
Ebéd után a taubertali iskolát látogattuk meg, ahol kizárólag fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak óvodás kortól egészen a felnőtté válásig. Az intézmény vezetője, Birgit Teubner-Steffen mutatta be az iskolát és a speciális nevelés részleteit.
Pénteken este a zárt körű, de közel kétszáz fős protokoll közönség számára megrendezett 20. jubileumi ünnepségnek a Balbachhalle adott otthont. Az ünnephez méltóan díszbe öltöztetett teremben felcsendült mindkét nemzet himnusza a helyi zenekar élő előadásában. Ezután köszöntő beszédet mondott Andreas Buchmann, Unterbalbach elöljárója és Tirk Sándorné Rátka polgármestere. Majd mindenki felszólalt, aki az elmúlt húsz évben részt vállalt a kapcsolatok elmélyítésében.
Tánccsoportunk a vacsora után léphetett színpadra, ahol először kimondottan erre az alkalomra tanult kalocsai táncokat mutattunk be. Német vendéglátóinknak nagyon tetszett a magyar virtus, a közel tízperces produkció végén nagy tapssal jutalmaztak minket, csakúgy, mint művészeti vezetőnk Endrészné Götz Julianna és Molnár Istvánné duettjét, akiknek a gyönyörű német dalok éneklése után a kétszáz fős asztaltársaság állva tapsolt! Felemelő pillanatok voltak!
Ezt követően a Rátkai Énekkar énekelt német és magyar nyelvű dalokat, majd ismét mi táncoltunk, ezúttal német táncokat. Ezen az estén településünk elöljárói átadták a 20. jubileumra szánt ajándékunkat, egy kőbe foglalt emléktáblát, mely unterbalbachi barátainkat hivatott emlékeztetni a két évtizedes testvérkapcsolatra..
A zárt és protokoll jellegű találkozó ellenére a hangulat baráti és családias volt, sokan régi ismerősként üdvözöltük egymást, de szövődtek új barátságok is.
Szombaton reggel a program a szomszéd faluban, Becksteinban folytatódott, ahol Stefan Steffen pincemester mutatta be nekünk a helyi borászati szövezkezet által működtetett borházat. Az üzem mérete, tisztasága és a német precizitás mindenkit lenyűgözött. Itt a borkostolás és egy könnyű ebéd után a közös éneklés szerzett mindenkinek boldog perceket. De itt már gondolatban az esti fellépésre készültünk: a Fesztivál térre sátkakat húztak és kézművesek lepták el a bolhapiacot, hiszen kezdődött a Halfesztivál, mérhetetlen mennyiségű pisztránggal és könnyű német sörökkel.
Aznap este iitt s előadtuk táncainkat és énekeinket, a közönség ezúttal az Untarbalbachi polgárok voltak és a siker itt sem maradt el.
Vacsora után a hangulatért Ralf Glenk volt a felelős, aki gitárjával nagyszerű hangulatot varázsolt. Lassan felszivárogtunk a színpadra és táncba hívtuk vendégláóinkat is. Meg is jegyezték német barátaink, hogy itt Halfesztivál van minden éven, de még sosem volt tánc a színpadon. Hát most volt. Nem kicsi, nagy. És hajnalig tartott.
Vasárnap délelőtt egy közös szent misével zártuk a négynapos találkozót. Majd a búcsú percei, mint egy romantikus film utolsó képkockái csaltak elő itt-ott egy-két könnycseppet, amint a kendővel integető jóbarátok egyre kisebbnek látszottak egy távolodó busz ablakából.